A Gender Áramlatról (Gender Mainstreaming) egy rövid leírás, összefoglaló itt olvasható. [szerk.]

Sokadik támadást intézik a baloldali kisérletezők a társadalom alapintézményei ellen. Eddig csak a család volt ellenség, most már – ugyan tagadják, de – a nemi identitást is zárójelbe tennék. Immár az óvodában kezdenék a „munkát”. Csak egy agresszív kisebbség próbálkozik, de nem járnak majd sikerrel – állítja az újabb gender-nyomulás kapcsán Farkas Péter szociológus.

Ez az egész gender-ideológia szervesen kapcsolódik a liberális gondolatkörhöz, s ezért próbálja meg elszakítani a biológiai nemet a társadalmi nemtől. Az elmúlt évek intézkedései az oktatás- és a családügyben ennek a logikának a mentén zajlottak. Farkas Péter szociológus szerint mindez ellentmond az antropológiai emberképnek. A szakember emlékeztet arra is, hogy a családot, mint a társadalom alapintézményét – aminek a tagja egy nő és egy férfi – az Alkotmány is védi. 

Köztudott: a kormány újabb társadalomátalakító ötlettel állt elő a közelmúltban, pedig az igazi és valóban doktriner, „modern” SZDSZ már a múlté. Most  a kormányzat – ahogy lapunk azt megírta – a szakmai szervezeteket megkerülve (a szakminisztérium persze ennek az ellenkezőjét állította) arra kötelezte az óvodákat, hogy a nevelési programjaik módosításával tudatosan kerüljék a gyerekeknél a nemi sztereotípiák erősítését.

A legvédtelenebb életkorban támadnak

Mivel a tárca úgy gondolja, hogy egy modern társadalomban kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését, egy kislánynak nem szabad „tudnia” arról, hogy ő voltaképpen egy nő, s kisfiúk sem élhetik meg jól értelmezett „férfiasságukat”. Azzal már régóta szembesülünk, hogy például a fogyasztásban, emberi vágyainkban, a gondolkodásunkban erős uniformizálási nyomásnak vagyunk kitéve, ám a nemi identitás ilyenforma homogenizációja – kifejezetten olyan védtelen életszakaszban, mint az óvodáskor – különösen ártalmas és visszatetsző. Ez kiváltképpen veszélyes kísérletezés akkor, amikor folyamatosan csökken a házasságkötések száma, míg a válásoké egyre növekszik. Kérdés, hogy a jövőben egy önmaga nemiségével kellően nem tisztában lévő egyén miképpen lesz képes a bizonyos körök által megvetett családot létrehozni, működtetni.

Elbuknak

Farkas Péter nem fél attól, hogy esetleg egy, a nemi identitását kereső felnőttekből álló társadalom lenne a gender-törekvések végeredménye. Szavai szerint „egy agresszív kisebbség jogvédő köntösben ugyan folyamatosan támadja” a többséget, ám egy ilyen törekvés nem járhat sikerrel. Ezek a kísérletek elbuknak – állítja a szociológus. Mint mondta, a jelenlegi felnőtt fiatalok már a rendszerváltás után születtek bele egy olyan világba, ahol folyamatosan kapják az információkat a szexualitással kapcsolatban is. Mégis, ha megkérdezik őket – mondta Farkas –, számukra a konzervatív családmodell intézménye elfogadott és követendő példa.

A szakember szavaiból arra következtethetünk, hogy e „természetes” és a józan ész diktálta ellenállás mellett szükség van tudatos beavatkozásra is. Farkas Péter szerint egy következő demokratikus kormánynak meg kell szüntetnie minden olyan jogi cselekményt az oktatás- és a családpolitikában is, amely a gender-ideológiát erősíti, és szembemegy az egy férfi, egy nő alkotta családmodellel. 

Az oktatásban már az óvodától egészen az egyetemig mindenképpen be kell vezetni a családi életre való nevelést (erről Kopp Mária professzor asszony is beszélt lapunknak), meg kell ismertetni a fiatalokkal, hogyan is működik ez a társadalmi alapintézmény – teszi hozzá a szociológus. 

Mint ismert, a szakminisztérium a Magyar Nemzetnek adott válaszában még példákat is hozott a negatív nemi sztereotípiákra. Szerintük ilyen, „amikor azt mondjuk, hogy a tipikus férfi erős, célratörő. A tipikus nő gondoskodó, kedves, visszahúzódó. A nő főz, mos, takarít, a férfi karriert épít és pénzt keres, eltartja a családot.” Ezzel kapcsolatos felvetésünkre, hogy a minisztérium egy valóban statikus és akár avíttnak is nevezhető modellel próbálja meg igazolni magát, Farkas Péter is azt felelte, hogy a nemi szerepek ezen logika mentén történő felosztása már nem tud érvényesülni. Szerinte is elvárható az, hogy a családapa is aktívan kivegye a részét a család életéből. 

A szakember szerint a szükséges struktúra alapja a „másfél keresős családmodell, s mindenhol plusz még egy gyerek”. Ki kell terjeszteni a részmunkaidős és az atipikus munkavégzés lehetőségeit, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a karrier és a család kérdése között.

Akkor is a nők szülnek, ha ez egyeseknek nem tetszik

A minisztérium válaszában egyáltalán nem meglepő módon egy archaikus, a nemek közötti áthághatatlan fallal működő társadalom képe bontakozik ki, amiben egy nőnek csak a megalázott szerepe jut, míg a férfi uralkodik, elnyom és semmilyen kooperációban nem vesz részt. Holott számolni kellene azzal is – s éppen a tárca szakemberei ne tudnák ezt? –, hogy a modern társadalom nemcsak attól modern, hogy használja a technikai és egyéb vívmányokat, hanem hogy a nemi szerepekkel együtt járó „kötelezettségek” is módosultak valamelyest, a feladatok egyfajta újraleosztása ment végbe.

Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning), a megnövekedett és nem utolsósorban jelentősen módosult munkahelyi elvárások (állandó elérhetőség, a szabad- és a munkaidő egymásba fonódása, gerjesztett teljesítménykényszer) kikényszerítették, hogy a szaktárca által bunkósbotként használt „sztereotípia” mérséklődjön, hiszen egy olyan statikus szerepmegosztásban maga a család sem lenne működőképes. Magyarán a család életében a férfi is részt vesz már – főzhet, takaríthat –, ahogyan immár a nő is részévé válik a munka világának. De attól még lehet gondoskodó. S jelenleg az ő dolga a gyerekszülés is, amit el kell fogadnia a gender híveinek is. Ez pedig nem rabság, hanem hosszú távú elköteleződés. A valóság sokkal inkább a kooperáción nyugszik, mint a szaktárca által sugallt világképen. Az pedig végképp érthetetlen, hogy miért negatív sztereotípia azt mondani, hogy a tipikus férfi erős, a tipikus nő pedig gondoskodó. Ez nem okoz működésképtelenséget a társadalomban, senkinek nem bántó, legfeljebb vannak esetek, amikor ez éppen nem igaz. Ellenben a magányosan tévelygő, az önmaga nemiségében kételkedő emberek nem csupán a negatív demográfiai folyamatokra erősítenek rá, de hosszú távon a fétisként kezelt gazdaságban is csak a deficitet növelik.

Érhetetlen, hogy a kormányzat miért akar a gyermek nemi identitása alakulásának folyamatába beleszólni, amikor „…a gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok (…) határozzák meg”. (137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról) A genetikai adottság vonatkozik a nemekre is. „Az óvodai nevelés gyermekközpontú, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik.” A személyiség kibontakozásában az is benne foglaltatik, hogy a kislány babázáson, bármilyen más „negatív sztereotípián” megéli korai nőiességét, önkéntelenül is készül a majdani anyaszerepre, a kisfiúk pedig eljátszhatják akár az „erős férfit” – mondjuk egy katona szerepében.

Kérdés még az is, hogy vajon hogyan elégítik majd ki az óvodapedagógusok azt a minisztériumi vágyat, hogy a gyerekeket ráébresszék arra: nincs alá- és fölérendeltség nő és férfi között. Vajon az óvodás korú gyerekek a nemi hierarchia rejtélyein gondolkodnak?

Lippai Roland
mno.hu